Pedig olyan szépen éltek

Nem tudom eldönteni, ez tényleg a boldogság már, vagy a boldogság majd csak akkor jön el, ha beköltöztünk a bézs színű házba.” A hétéves Mari mást sem hall otthon, mint hogy õ csúnya, buta, semmirekellõ. Alkoholista apja és rideg anyja mellett nemhogy Barbie babát vagy szép ruhát, de egy kedves szót, egy szeretõ pillantást sem kap soha. Kamaszként a Tisza-menti kisvárosból Nyíregyházára megy tanulni, ahol összejön „a rendes fiúval, egy normális családból”. Mari homályosan érzi, hogy hiányzik valami a kapcsolatukból, de igazán csak az számít neki, hogy végre tartozhat valakihez. Különösen amikor kiderül, hogy babát vár. Hiába a szép ház,…