Árkok az esõben

„Sam és Starkadur a Tunga feletti lejtõn üldögéltek, nézték, ahogy a felhõk szitáló esõcseppektõl terhesen úsznak tova, hallgatóztak, hogy meghallják a neszt, mikor a felhõk kiengedik a záport, aztán sokáig ültek, és nézték az árkokat az esõben. Végül felálltak, levették a csizmájukat, futottak a fűben a házig, hoztak egy termosz kávét és bögréket, két szelet kenyeret sajttal, átgázoltak a kaszálón, varázslatos dolog a fűben mezítláb kávét inni, mialatt az ember fejét veri az esõ. Ilyenek az esõs napok ezen a vidéken.” Jón Kalman Stefánsson már az elsõ, 1996-ban megjelent prózakötetében is Izland nyugati fjordjainak tájaira vezet bennünket. Lazán összefüggõ novellái…