Elemér utca három – Erzsébetvárosi történetek

Bart István erzsébetvárosi regénytöredékei tükörcserepek a közelmúltból: a második világháború utáni évtized mindennapjait idézik meg, a szerzõ gyerekkorát, érzéki élményeit – és egy kisfiúnak nehezen értelmezhetõ történéseket. Azt az idõszakot, amikor még visszajártak a holtak, és ezen senki sem csodálkozott, hiszen halottnak lenni nyilván rossz dolog, különben miért kívánkoznának vissza. A halottak „különös emberek”. Hát még az élõk! A Keleti pályaudvarról érkezõ katona, akirõl mindenki tudja, hogy valójában nem is a közeli vasútállomásról, hanem a nagyon is messzi Távol-Keletrõl tart hazafelé, Lukács úr, aki bizonyos helyzetekben elvtárs, az ávós – „ami olyan katonatisztféle” – udvarló, doktor Kolozsi, aztán a házmester,…