A másik név – Szeptológia 1.

Fossét olvasva, legyen szó az esszéirõl, drámáiról, rövidprózáiról vagy éppen a regényeirõl, az olvasó ugyanazzal a jellegzetes írásmóddal szembesül, akár harmincöt év távlatából is. Mibõl áll ez a félreismerhetetlenség, ami Fosse minden írásából árad? A tekervényes és réteges szerkezetű szövegek nem annyira a stílusuk – az ismétlések, motívumok és minták: fjordok, evezõs csónakok, esõ, testvérek, zene – miatt egyediek, hanem sokkal inkább amiatt, ami ezekbõl kiderül. Mert Fosse írói világa nem az ötletek, a provokáció miatt érdekes, sõt a korunkra jellemzõ témákat is kerüli, vagy csak letompított hangon jeleníti meg. Bár szövegei gyakran a halált és a lét valamiféle minimumát…