Hecc

Egy reggel, tanítás elõtt egy „embertelennek, közönségesnek és szadistának” mutatkozó iskolaigazgató azzal adja a világ és önmaga tudtára belsõ meghasonlottságát, hogy a még üres osztályteremben nõi nemi szervet szimbolizáló rombuszt rajzol a táblára. Némi habozás után egyenlõségjelet biggyeszt mellé, és az egyenlet másik oldalára odaírja: „igazgató.” Az iskola felbolydul, vizsgálóbizottság alakul, mindenki a tettest keresi. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az események elszabadulnak, a környezetét és a világot „heccelõ” direktor nem ura többé a történéseknek és saját sorsának sem. Az „isteni” helyzetteremtõ pozícióból sodródás lesz, és a történet öntörvényű, ördögi szabályai szerint az egyre inkább emberi arcát mutató igazgatót maguk alá…