Az elveszett kenyér

Hogy semmit ne feledjen, és mások se feledjenek, Bruck Edith elsõ könyvének megjelenése után hatvan évvel ismét felidézi gyerekkorát, majd pedig életének azt az idõszakát, amikor télen-nyáron ugyanabban a facipõben taposta a földet Auschwitzban, aztán Németország különbözõ koncentrációs táboraiban. Csodával határos módon életben maradt. Megpróbált volna új életet kezdeni, de hol, hogyan, kivel? Háta mögött tragikus véget ért életek, többek között a szüleié, elõtte valóságos és érzelmi romhalmazok. Egyedül érzi magát az idegen világban, ahol a befogadás és a meghallgatás szándéka nulla, úgy határoz tehát, hogy elszökik. Mesél a saját családja körében megtapasztalt elidegenedésrõl, aztán arról, hogyan próbált meg Izraelben…