Tehetetlen bálványok

Egyedüllét van – akár különírjuk, akár egybe. Az egyedüllét önmagunkkal való összezártság. Az egyedüllétet meg lehet úszni – az eltakarás vagy rejtõzködés, azaz a szellem, a test, a vágy, a szorongás, a bennünk növekvõ hiány elrejtésére tett állandó kísérlettel. Az Én rejtõzködése ez önmaga elõl? És ehhez az elrejtéshez keresünk mindannyian nyelvet, olyat, amely mindeközben elhiteti velünk, hogy szembenézünk, feltárulunk, megnyílunk? Ez a kötetnyi vers bátrabb nálunk: nyelvet ad annak az Énnek, amelyik leleplezi napi gyakorlatunkat. Szerepet keres, ahonnan beszélni tud: Jusztícia, Lilith, Júlia, a kislány, a magányos nõ, az ügyetlen feminista szerepeit, hogy magát kimondani képessé váljon: ha ez…