A megváltás csillaga

„Ha a csoda valóban a hit legkedvesebb gyermeke, akkor e hit atyai kötelességeit, legalábbis bizonyos idõ óta csúnyán elhanyagolta. Legalább száz éve úgy van, hogy a gyermek az atya által hozzárendelt nevelõnõ, a teológia számára nem volt egyéb, mint valami szégyellnivaló zavar, amelytõl igencsak szívesen megszabadult volna, hacsak – az atyára való tekintettel – legalábbis annak életében nem érezte volna ezt tilosnak. De ami késik, nem múlik. Az öreg nem élhet örökké. És akkor a nevelõnõ tudni fogja, mit kell tennie a szerencsétlen féreggel, amely saját erejébõl sem élni, sem meghalni nem képes. Az elõkészületeket már megtette. Mi lehet hát,…