A prágai temetõ

„…[A] földrengés tördelte padlózathoz hasonlatos kövek közt egyszer csak görnyedt hátú, kaftános- föveges, õsz kecskeszakállat viselõ ármányos rabbinusok vegyülnek el, és támaszkodnak-dõlnek maguk is a düledezõ sírokra, girbegurbán sűrűsödõ kísértetsokaság az éjben. S középen annak a Löw rabbinak a sírja, aki a XVI. században életre keltette a Gólem nevű szörnyet, hogy az álljon bosszút a zsidóság nevében mindenért. Jobb ez, mint Dumas, jobb, mint a jezsuiták…” – képzel kívánatos ellenséget a „holdvilágos boszorkányéj- hangulatú” helyszínre Simonini kapitány, és munkához lát. Simonini a fantázia szülötte, de nagyon is valószerű gazember. Tõrbotra támaszkodó idegen- és fõleg nõgyűlölõ haspók, magányos nyomorult létére fél…