A világ legvidámabb embere

Az egyik térde kicsikét megemelve, csípõje alig párcentire felém fordulva, mint egy jól beállított műtermi fotón. Persze, elõször egybõl ezt figyeltem meg, a combok, a csípõ, a has ívét. Végighúztam rajta az ujjaimat. Már a mellek felé közeledtem, mikor észrevettem azt, hogy mivel korábban ébredt, mint én, az elsõ regényemet, a Novát kezdte el olvasni, amin halkan felnevettem. Annyira elmélyülten olvasta, hogy el sem tudtam vonni róla a figyelmét, ismételgetve, hogy most aztán tényleg nem is olyan baromi fontos az a Nova, és bár emiatt életemben elõször megbántam, hogy megírtam azt a könyvet, mégis, én voltam a világ legvidámabb embere,…