Asszonymesék

Abban a kerületben, ahol élek, van egy szép, zöld park. Ebben a parkban szoktam naponta háromszor sétáltatni Lujzát, a kutyámat, és ha van idõm, leülök nézelõdni. Fél óra alatt elvonul a szemem elõtt a környék lakosságának teljes keresztmetszete, járó- kelõ emberek, fiatalok és idõsek, gazdagok és szegények, jókedvűek és haragosak, szóval boldog, boldogtalan. Jó megfigyelõ vagyok, és igen érzékeny. Néha annyi idõ elég, hogy belelássak valaki lelkébe, amíg átsétál a parkon… Édesanyám könyvtáros volt, így gyerekkoromban, miközben õrá várakoztam, „kiolvastam” egy teljes gyerekkönyvtárat. Ott ivódott belém a mesék iránti vonzalom, ami felnõttként is velem maradt. De ma már nem a…