Ásta

Ásta. Reykjavíkban az 1950-es évek elején ezt a nevet adja Sigvaldi és Helga másodszülött lányuknak. „Ásta léte a szeretetbõl fakad, és szeretetben nevelkedik majd” – gondolják a szülõk, hiszen a kislány az izlandi irodalom egyik nagy hõsnéjének nevét viseli, ráadásul az ást szeretetet jelent. Azonban az idill nem sokkal késõbb szertefoszlik: Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelõanyához kerül. Mamácskával egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalánná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fõvárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati- fjordokban talál rá elõször a szerelemre…