…és vér folyt a Dunán…

Az utcán csend volt, aztán hirtelen újra fegyverek dördültek. Visszamenekültem a szekrénybe. Csak egy idõ után figyeltem fel, hogy ezek a robbanások különböznek a korábbiaktól. Ezúttal nem a házat lövik, hanem valami mást, gondoltam. Valóban, a lövések közvetlenül az utcáról jöttek. Vagy talán a folyótól? Négykézláb odamásztam a törött ablakhoz, és megpróbáltam kinézni a széthasogatott redõnyök között. És mit láttam? Istenem! A képet nem felejtem el, amíg csak élek: egy csoport gyerek, férfi és nõ állt a Duna partján, mellükön a tenyér nagyságú sárga csillaggal. Kötelekkel voltak összekötve. Négy vagy öt nyilas szegezte rájuk a fegyverét, és belelõtte õket a…