Hajlékony hajléktalan

Ennek a regénynek nem sok köze van a mai hajléktalan-problémákhoz. Vagy mégis? Évekig írtam, mert valahogy sosem tudtam a végére jutni – a fõhõs nem engedte. Se így, se úgy… Ezért hát – bár most befejeztem – a történetnek nincs igazán vége. A hõsöm (hõs? ugyan!) hajléktalan, aki igencsak megismeri a szállók, az utca, az aluljárók, a piac életét. De mégse igazi hajléktalan, mert õ egy laza fél- értelmiségi, aki mindig érzi, hogy egyszer majd talpra áll. Hogy hogyan sikerül, arról szól ez a történet, afféle kópéregény a huszonegyedik század elsõ éveibõl. (A szerzõ)