Hanghordozó

Itt az alig van, az éppenhogy, a meg sem történt. Folytonos alakulásban, rögzítetlenül. De akkor mindig minden szimpla itt és most? Nem egészen. Alig vagy éppenhogy, vagy mégsem, és mindenki bárki, senki senki – de Vági János vakmerõ kísérletének éppen az a legpompásabb eredménye, hogy ezek a radikális immanenciapillanatok, amelyekrõl hõsei – tudtukon kívül(?) – beszámolnak a hangrögzítõnek, amelyet valaki visszahallgat, hallgat és kommentál, amit valaki (más?) legépel, amit valaki (õ és mi) elolvas, semmiképp sem záródnak magukra: attól még, hogy itt minden megismételhetetlen (nincs azonossága, amit ismételhetne), semmi sem egyszeri; és attól még, hogy minden különbözõ (alakulásban van), semmi…