Jákob lajtorjája

A Jákob lajtorjája szerelmek regénye, hol jellegtelen, hol történelmi jelentõségű hétköznapok krónikája, szeszélyesen indázó családtörténet, sok-sok emlékezetes figurával, finom ívben kirajzolódó szerkezetű elbeszéléssel. A regény középpontjában két ember egymás mellé állított sorsa áll. Egyikük Jakov Oszeckij, a könyvek embere, a XIX. század végén született értelmiségi, a másik az 1943-ban született Nora, Jakov unokája, aki Ibsen hõsnõjérõl kapta a nevét, színházi tervezõművész, öntörvényű és tettre kész személyiség. Találkozásukra a XXI. század elején kerül sor, amikor Nora végigolvassa a nagyszülei, Jakov és Marija ifjúkori és felnõttkori levelezését, majd a KGB archívumában a nagyapja aktája is a kezébe kerül.