Meseterápia – Mesék a gyógyításban és a mindennapokban

„Velem is épp így történt” – hallottam többször is mesehallgatás után idõs emberektõl. A kisebb gyerekek azt mondják: „Én is ilyen bátor (szép, ügyes, kitartó) szeretnék lenni”. A gyógyulásra váró beteg pedig így sóhajt föl: „Én is úgy szeretnék élni, ahogy a mesében van”. Az a sajnálatos körülmény, hogy ma már nincsenek közösségi mesemondó alkalmak, és a mesék egyre inkább feledésbe merülnek, megfoszt bennünket attól, hogy a meséken keresztül kapcsolatba, kerüljünk egyrészt saját vágyainkkal, lehetõségeinkkel, másrészt szellemi gyökereinkkel, s e gyökerek révén létezésünk alapjának tekinthessük azt az értékrendet, amely nemcsak egy szűkebb közösség sajátja, hanem univerzálisnak tekinthetõ