ők – én vagyok

Popper Péter életének egy válságos idõszakában – az öregedéstõl és különbözõ betegségektõl szenvedve – búskomorrá vált és feleslegesnek érezte magát. Legmélyebb elkeseredésébõl egy tibeti lámával való találkozás emelte ki, felesége pedig kiváló ösztönnel rávette, hogy az irodalomterápia segítségével gyógyítsa tovább önmagát. Azt javasolta neki: írjon egy könyvet azokról az irodalmi művekrõl, amelyek érzelmileg a legfontosabbak számára, amelyek gazdagították az önismeretét és formálták a karakterét, amelyeket rendszeresen újraolvasott. Ne törõdjék az esztétikával, a kritikával, az irodalomtörténettel, csakis azzal, hogy az adott könyv az õ számára mit jelent. Az ötlet termékeny talajra hullt: a válogatás során Popper elmerült legkedvesebb könyveinek gyógyító világában,…