Sorsminták – felmenõink nyomában

Egy soha nem érzett, mégis otthonosan ismerõs illat; egy arc, amelyben saját vonásainkat fedez­zük fel azon a régi, megsárgult fényképen; gene­rációról generációra öröklõdõ, szállóigévé lett mondatok; ezerszer hallott történetek, melyek szereplõit ismerni véljük, bár sosem találkoz­tunk. Olykor mellékgyökerekre emlékeztetõ haj­szálvékony, alig észlelhetõ szálakkal, máskor a lombkorona vastag, erõs ágaira emlékeztetõ, nap mint nap megtartó kötelékekkel kapcsolódunk felmenõinkhez – és általuk a családi múlthoz. Ma már széles körben ismert tény: elõ­deink bennünk élnek tovább. Van, aki újra meg újra ebbõl a múltbéli erõbõl táplálkozik, míg ugyanez a juss mások elé akadályokat gördít, elakadást elakadásra halmoz. ,,Nem érdemelt a fájdalom, / hogy…