Újabb büfik és bukások

Három éve kétgyermekes apa lettem, ami az ébren töltött éjszakákat beszámítva hatnak minõsül, tehát bõven elég volt arra, hogy egy halvány rózsaszín sejtés mélyvörös bizonyossággá érlelõdjön bennem: a gyerekek olyan hatással vannak az életünkre, mint a földrengés. Romba döntik, de miközben mi kimerültségtõl vizenyõs szemekkel régi önmagunkat keressük a törmelékek között, összekovácsolják a családot, és egyetlen, talán még elérhetõ célra egyszerűsítik a mindennapokat: éld túl! Hölgyeim és uraim, olvassák el a Büfik és bukások folytatását, de legyenek tudatában, hogy ez már katasztrófaturizmus.