Veled szeretnék boldog lenni

Ez talán már a halhatatlanság – legalábbis annak az elõcsarnoka. Elfelejtett színházi bemutatók, felújított, de felejthetõ szerelmi melodrámák, régvolt koncertek emlékei. Forró sikerek; önkéntes száműzetés; a felejtés évgyűrűi. Aztán egy furcsa feltámadás, jelképes hazatérés, majd egy csonkig égett gyertya emlékköve a temetõben. De Karády Katalin még mindig énekel, dalai halhatatlanok. Recepteket búg a mai szenvedõknek, egyesek szerint csak a szenvelgõknek. Ám akirõl négyszer is megjelenik ugyanannak a szerzõnek a tollából egy minduntalan bõvített és átírt életrajz, az a valaki mégiscsak feledhetetlen. A nemzet Katalinja száztizedik születésnapja után is boldogságot ígér sokaknak.