Visszatérõ álmom, hogy apám vállán ébredek

Nincs nehezebb dolog, mint õszintén hazudni az igazságról. Biró Zsombor Aurélnak mégis sikerül: elsõ regényében úgy szedi magát darabjaira és rakja össze újra, hogy a végére talán õ maga sem tudja, mi a valóság. Egy huszonöt éves fiú története ez, aki szeretne végre férfivá válni, de körülötte már annyira férfiak a férfiak, hogy õ csak iszonyodni tud ettõl a rengeteg szõrtõl. Az edzõje papuccsal dobálja a medencepartról, osztályfõnöke hipóval összekevert sósavat iszik kémiaórán, és amikor végre kiszabadul a gyerekkorból, a művészegyetemen is oroszlánszaga van mindennek. Apját csak távolról meri szeretni, óvatosan, mint az Istent, és hát akkor a nõkrõl még…